https://mindenamikineziologia.blog.hu/2018/07/26/a_celjainkert_erdemes_elnunk

Életünk tudatos tervezése nem egyszerű, de motiváltak csak akkor lehetünk, ha van célunk. Az utunk megtervezése, ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy rá tudjunk lépni és elérjük végül a vágyott állapotot. A merev akarat ez esetben viszont hátráltató lehet. Ha figyelmen kívül hagyod a változást vagy a pillanatnyi kitérőket, nagyobb eséllyel vagy kudarcra ítélve a cél elérésében, mint rugalmas hozzáállással, amely átsegít a nehéz részeken.

Biztosan a Te életében is volt olyan szakasz, amely kudarccal végződött. Lehetett  az tanulás, sport, fogyókúra, párkapcsolat vagy valamilyen rossz szokástól való megszabadulás. Sőt előfordulhat az is, hogy egy vágyott állapot, célkitűzés megakadt a gondolatiság és a tett folyamata között, ezekre az esetekre akár még fájóbban tekintünk vissza, hisz teljes kudarcként élhetjük meg a sikertelenséget.

Ezért is érdemes olyan célokat kitűzni, melyek reálisak és véghez is vihetők. Ehhez jó, ha ismered saját képességeidet, és hogy mit akarsz az új céllal elérni. Érdemes a céljaink megfogalmazása előtt mélyen magunkba néznünk és vágyaink irányába eltökélni magunkat, követve belső iránytűnket. A lényeg, hogy találd meg mi a legbensőbb motivációd, ami miatt el akarod érni az álmodat, és ha bármi zökkenő közbejön, ne add fel, hanem erre a legbelső álmodra gondolj – és tégy meg apró lépést felé, függetlenül, attól hogy az elején felbuksz vagy eltérítenek, mert mindig fel lehet állni.

A  döccenők, bár elkerülhetetlenek, mégis előreláthatóak. Ülj le és gondold át, milyen helyzetekben a legvalószínűbb, hogy elgyengülsz. Tekintve, hogy mindig minden változik, bármikor adódhat egy olyan helyzet, hogy igenis rágyújtasz, vagy inkább otthon maradsz az esti edzés helyett. A legtöbb ember az első ilyen bakinál ellöki a célt magától, mert nem bírja elviselni, hogy kudarcot vallott, és egyszerűbb a célt lebecsmérelni, mint belátni, hogy igenis hibázhatunk.

Légy gyengéd, megengedő önmagaddal szemben. A beszéd nagyon erősen hat az emberre, így nem meglepő, hogy belső beszédünk, azaz gondolkodásunk milyen erősen befolyásolja a szervezetet magát is. Megfigyelték, hogy a negatív megfogalmazások a gátlórendszer működését indítják be, míg a pozitív megfogalmazások motiválnak és eltökéltebbé teszik az embert.

Nem akarok idegeskedni – Boldog akarok lenni!
Nem akarok rágyújtani többet – Le akarok szokni a cigarettáról!

Ha minden nap találsz valami aprócska lépést, ami a célod felé visz - legyen az akár egy jó döntést meghozni egy dilemmás helyzetben, javítani a kapcsolatot fontos személyekkel, sikereket elérni a munkában, vagy bármely más életterületen, elhagyni egy rossz szokást vagy összeegyeztetni a munkát a magánélettel - akkor előbb-utóbb eléred azt! Csak ne ess abba a hibába, hogy egyik napról a másikra várod a megoldást, mert az csak frusztrálttá tesz, aminek a vége mindig a feladás. Érdemes ezért nem mindenáron világmegváltó terveket szövögetni. Elegendő, ha olyan dolgokra törekszünk, melyek mindegy, hogy a jelenben, a közeli vagy a távoli jövőben, de gyümölcsözőek számunkra.

“Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” Seneca

Egy apró trükk, mely segíthet céljaink elérésében és irányvezetőként is szolgálhat, az írás. Sikerélményt ad, segíti a haladást, a lehetőségek felismerését, és a sikerekre való visszatekintés növeli a produktivitást. Az írás megágyaz a nagyban gondolkodásnak, és a magas céloknak. Amikor leírunk dolgokat, akkor azt is megvizsgálhatjuk, hogy a törekvéseink mennyire reálisak, és mit kell tennünk a célok eléréséért. Ha több célod van, akkor a legközelebbit válaszd ki, tegyél érte, és utána térj vissza az írásodhoz a következő célért.

A tudatos és szakszerű célállítás az életbe fontos, mert így sokkal nagyobb esélyed van a boldog és eredményes, szakmailag sikeres élethez. Ülj le hát egy darab papírral és gondold át, mire is vágysz igazán és azt hogyan tudod megvalósítani.
Sok sikert kívánok!

http://mindenamikineziologia.blog.hu/2018/07/12/a_kudarc_erosebbe_tesz

Hétköznapjainkat a rutin teszi ki. Ami hosszútávon úgy vélem, nem kifizetődő, hisz bármennyire is kényelmesnek tűnik, de nem sok kihívás, fejlődési lehetőség van benne. A rutincselekvésekre szükségünk van, de ne hagyjuk, hogy azok domináljanak. Arra buzdítalak, hogy vedd át minél többször az irányítást! Sokkal többen kudarckerülők, mint siker centrikusak. Vagyis sokkal többen torpannak meg egy kihívás láttán attól félve, hogy kudarcot vallanak, mint inkább az motiválná őket, hogy sikert érnek el, hogy tanulhatnak, fejlődhetnek általa.

A kudarc a siker ellenpólusa. Ahhoz, hogy mérhetővé tegyük a teljesítményünket, mindkettőre szükség van. Nem létezhetnek egymás nélkül és mi sem élhetünk nélkülük. Az egyik bölcsebbé tesz, a másik elégedettebbé. Életünk elengedhetetlen építőköveiről van szó, fogadjuk el és használjuk őket.

Azok az emberek, akik a változtathatatlan képességekben hisznek, mindig kiteszik magukat a kudarc általi megmérettetésnek. Egy esetleges sikertelenség állandó jelleggel meghatározhatja én-képüket. Tudati beállítódásuk megfosztja őket annak lehetőségétől, hogy kezelni tudják az őket érő kihívásokat. Mikor valaki tisztában van saját tökéletlenségével, nincs veszteni valója, mikor próbálkozik.

Ha tartunk a kockázattól és mindig a járt utat választjuk, akkor is kockáztatunk valamint. Méghozzá azt, hogy fejlődési lehetőségeinknek tárházát leredukáljuk. Azok a tulajdonságok, amelyekre a hibáink felismerésén és javításán keresztül teszünk szert, hozzájárulnak, hogy minél teljesebb életet éljünk és tudatosabb emberek legyünk.

Mikor hisszük, hogy alapvető képességeinket is fejleszteni tudjuk, a kudarcok fájnak ugyan, de nem határoznak meg bennünket. Legyenek a kudarcaink a tanítóink. Természetesen senki nem szereti a kudarc élményét. Rontja az optimizmusunk, amikor a terveink nem működnek, de tudunk belőle tanulni. Akkor léphetünk egy következő belső fejlődési szintre, ha a korlátainkon túl tudunk lépni. Mindenképpen fogunk hibázni, érdemes inkább tanulni belőle, és máshogy csinálni legközelebb. A kudarc valójában a visszajelzés egyik formája és amennyiben képességeink határai kitolhatóak, számtalan siker várhat még ránk a jövőben.

A kudarc lehúzó befolyását legyőzhetjük, csak nem rágódni kell a történteken, hanem más irányba fordulni és feltöltekezni. Az egyik legfelemelőbb, ha rendelkezünk egy olyan környezettel, amelyben optimista emberekkel vehetjük körbe magunkat. Ebből rengeteg bátorítást meríthetünk.

Ha folyton felemlegetjük, felidézzük a negatív behatásokat, akkor megszilárdítjuk a bevésődésüket, és a hatásukat is. Hosszútávon elérjük, hogy gyengítsenek minket. Egyre kevésbé vállalkozunk majd feladatokra, nem merünk változtatni, kilépni a megszokott környezetünkből, mert belénk rögzült, hogy úgysem sikerül majd. Ne adjunk kulcsot a kudarcnak az elménk ajtajához, mert zárkózottá teszi gondolkodásmódunkat.

Próbáljunk ki új dolgokat, szélesítsük a látókörünket, éljük meg másként a hétköznapjainkat! Tehát, ha legközelebb elszúrsz valamit, gondolkodj el rajta, hogyan szolgálhatna téged ez a felismerés! Vajon miben kellene fejlődnöd?

http://mindenamikineziologia.blog.hu/2018/07/05/bach_viragok_maganyossag

A Bach virágterápia hatékony természetes gyógymód, mely a fizikai betegségek lelki hátterének kezelésével segíti a kiegyensúlyozott és boldog élet helyreállítását. A Bach virágeszenciák 38 vadon élő növény virágának felhasználásával készülnek, melyek mindegyike egy-egy kedélyállapothoz társítható.
A megfelelő esszencia kiválasztásához kizárólag az aktuális negatív érzelmi állapot felismerése szükséges. A Bach virágterápia keretében alkalmazott Bach virágeszenciák segítenek, hogy félelmeinknek a szemébe nézzünk, és igazi bátorság fejlődjön ki. Ennek lényege: Ha nem félünk, megtapasztalhatjuk, hogy bármilyen helyzeten képesek vagyunk úrrá lenni. A félelemkeltő helyzetek mindaddig ismétlődnek, amíg az ember lehetőséget nem teremt arra, hogy szembenézzen a félelmével, és ésszerű megoldást találjon ki.

Az emberek többsége a magányosság állapotát akkor éli át, amikor érzésük szerint környezetük nem érti meg őket, nehézségei támadhatnak a kapcsolatok létesítéseivel, a megfelelő kommunikáció kialakításával. A helyzetekre adott válaszreakcióink és viselkedésünk eltaszíthat másokat, hisz senki nem szeret olyan társaságba lenni, akivel nem érzi jól magát. Elkezdi kerülni azt az embert, mindent megtesz azért, hogy minél kevesebbet kelljen vele érintkezni. És ha a viselkedésünk nem csak egy emberrel szemben ilyen, hanem általánosan, akkor előbb utóbb mindenki elkerül minket és valóban beköszönt a magányosság. Ezekért a problémákért nem hibáztatható a környezet, csakis maga az ember, illetve az emberen eluralkodott egoizmus. A folyamat pozitív kimeneteléhez fontos a hozzáállásunk, gondolkodásunk. Ha el akarunk érni valamit, ami eddig még nem sikerült, változtatni kell hozzáállásunkon, gondolkodásmódunkon.

A magányosság csoportjába tartozó esszenciák is segíthetnek oldani jellemünk, viselkedésünk.

HANGAFŰ - Az identitás virága
Az eszenciára a legnagyobb szüksége annak van, aki sérelmeit, érzelmeit nehezen fejezi ki, akit túlságosan lefoglal az önmagával való törődés, a munkájába való menekülés, ahol tud bizonyítani és az újabb sikereiről és eredményeiről beszélni. Sokszor a környezetének ez azért sok, mert csak egyoldalú az ember gondolati iránya és tárgya, így lassan elszigeteli magát másoktól, amiből a magánya adódik.

„A SEGíTSÉGRE SZORULÓ KISGYERMEKTŐL… A MEGÉRTŐ FELNŐTTIG”

Hangafű az önteltség és az érvényesülési vágy ellenszere. Segíti a természetes önértékelés kialakulását és a kisebbrendűségi érzés lebontását. Erősíti a másokat érvényesülni hagyás és az elfogadás képességét. A hencegés és a szerénytelenség ellen hat. Különleges indikációja a hangoskodó szószátyárkodás. Megaláztatás következtében kialakuló betegségek esetén is érdemes használni.

Megerősítések
„BIZTONSÁGBAN ÉRZEM MAGAM”
„MINDENT MEGKAPOK, AMIRE SZÜKSÉGEM VAN”
„GONDOZOK ÉS ÁPOLOK”

NEBÁNCSVIRÁG – Az idő virága

Türelmetlenek önmagukkal és másokkal. Mindent siettetnek. Ingerlékenyek kis dolgok miatt. Az indulataikat nehéz kordában tartani. Betegség után ez jó jel, mert a felépülés folyamatát felgyorsítja. Az erős belső feszültség miatti fájdalmakat csillapítani szükséges. Azon türelmetlen emberek számára, akik nem szeretik a korlátozást, előnyben részesítik a magányos munkát, minden dologgal szeretnek sietni, nagyon kritikusak mások hibáival szemben, ingerlékenyek, impulzívak, indulatosak, aktívak és intelligensek, hajlamosak ideges feszültségekre, túlhajszoltságra, balesetekre. Az ilyen emberek meggondolatlanul gyorsak gondolataikban. Hajlamosak ingerlékenyen viselkedni a környezettel. A Nebáncsvirág az idegesség és nyugtalanság ellenszere. Türelmet, megfontoltságot, körültekintést, alaposságot ad. Segít a saját ritmus kialakításában és megtartásában időzavar esetén.

„A TÜRELMETLENSÉGTŐL… A TÜRELEMIG”

A nebáncsvirág virágeszencia természetesen nem változtat minket lassú emberré, de segít leépíteni a belső kapkodásunkat, nyugtalanságunkat és türelmesebbé válni más emberekkel – és önmagunkkal is. Próbáljuk ki egyszer, milyen szép lehet, ha gondolatokkal tartósan magunkra maradunk. Képesek leszünk sok mindent más szemmel figyelni, ha higgadtan hátradőlünk, és belsőleg megnyugszunk. Talán azt is észrevesszük, már itt és most megvan.

Megerősítések
„VAN RÁ IDŐM”
„TÜRELMES VAGYOK”
„LAZÍTOK”

BÉKALILIOM – A kommunikáció virága

Azok számára, akik szeretnek egyedül lenni, elzárkózóak, néha büszkék, csendesek és visszahúzódóak, kerülik a vitát, befelé fordulók, nagyon fogékonyak, békések és túl nyugodtak. Összefogott (selfcontained) emberek, akik ismerik saját szellemüket. Lehetnek lenézőek, és leereszkedőek, türelmesek, soha nem avatkoznak mások ügyeibe, mintha azok nem tolerálnák a beavatkozást. Fájdalmukat, szenvedéseiket csendben, magukban viselik. Szenvedhetnek fizikai merevségtől, feszültségektől, mert energiáik gyakran legátoltak.
Az emberek többsége hajlandó elfelejteni, hogy teljesítményei az örökölt adottság vagy szerencsének/adott szituációban lévő előnynek volt köszönhető, melyért hálásnak kell lenni. Természetesen örülhetünk, de ne legyünk arrogánsak, pimaszok másokkal szemben.

„AZ ELSZIGETELTSÉGTŐL… AZ EGYÜTTLÉTIG”

A békaliliom segíthet, hogy büszkeségünket megfelelő szintre állítsuk. Megtanulhatjuk kezelni a rejtett vagy titkos fölényérzetünket és jobban tudatosodhat, hogy sorsunkért, életünkért hálásnak kell lenni. Segít a kapcsolatteremtésben! A Békaliliom a kapcsolati problémák szere. Nyitottabbá, barátságosabbá tesz. Leépíti a beteges belső távolságtartást és ezzel aktívan hat a magány ellen. Különösen hasznos akkor, amikor valaki negatív körülmények vagy kezdődő betegség hatására barátságtalanná, emberkerülővé válik (gyermekeknél gyakori). Természetellenes arrogancia vagy túlzott távolságtartás esetén ajánlott, hiszen gyakran ezek is csupán neurotikus viselkedésformák.

Megerősítések
"ODATARTOZOM”
„RÉSZT VESZEK”
„MEGENGEDEM A KÖZELSÉGET”

http://mindenamikineziologia.blog.hu/2018/06/28/a_tudat_harom_szintjenek_vizsgalata

Ha tudatosak vagyunk magunkkal szemben, akkor nap mint nap figyeljük működésünk. Amint egyre inkább tudatába kerülsz saját hiedelmeidnek, annál hatásosabban tudod őket kezelni. Valójában ez is a kulcsszó: tudatosság. Ezért kicsit időpocsékolás is negatív hiedelmeid ellen harcolni, épp annyira, mint megijedni tőlük. Legtöbbjük ugyanis pozitív célt szolgált azokban az időkben, amikor létrehoztad őket.

Az érzelmeink és élményeink ugyanis csak akkor negatívak, ha negatívnak fogjuk fel őket. Nem észlelnénk negatívnak őket, ha nem gátolnának meg bennünket abban, hogy azt tegyük, amit igazán akarunk. A kineziológia célja is pont ezért a test, lélek és elme közötti egyensúly felállításán túl a pozitív és negatív ballanszírozása, illetve a múlt és jelen közötti aranyközépút helyreállításán alapszik. Blokkjaink legtöbbje ugyanis visszavezethető korai gyermekkori hiedelmeinkre, melyek java része pedig a szülői féltésre vezethető vissza.

A terápiás találkozások során, mi kineziológusok a pontos és hihetetlenül precíz viselkedési barométert vesszük alapul. A barométer a legjobb és legpontosabb út a gátolt érzelmek azonosítására. Az érzelemnek, okának, idejének pontos meghatározásával lehetővé válik a pontos oldás is.

A barométer három szintből áll:

• Tudatos – tudatában vagyunk annak, mi történik a Jelenben, MOST
• Tudatalatti – azaz a múlt élményei, melyek magyarázatul szolgálhatnak, hogy miért cselekszünk a jelenben, úgy - ahogy épp cselekszünk
• Testi - a teljes élettapasztalatra utal, egészen a fogantatástól. Ez a megélés annyira közeli, hogy a legbensőbb lényünkhöz a lehető legközelebb kerülünk.

Ahogy a jelenben reagálunk – tudatos – közvetlen kapcsolatban van azokkal a választásokkal, amelyeket a Múltban tettünk – tudatalatti -, amikor hasonló események fordultak elő, arra alapozva, hogy a fogantatásunk idején – testi – pillanatától fogva milyen teljes tapasztalataink voltak.

A problémák beazonosítására izomtesztelést használunk és a képzett kineziológus a tesztek során leszűrt jelzéseket hozza összhangba a barométer mágikus kulcsszavaival, melyek háromdimenziós válasszal szolgálnak mindenféle problémánkról.

Ha, ELFOGADOD a változást, HAJLANDÓ vagy tenni magadért (tudatosságod, rezgésszinted... emeléséért, azaz EGÉSZségedért), fenntartod az ÉRDEKLŐDÉST magadban külső és belső világod megismerésével, támogatásával kapcsolatban. Amikor pedig kevesebb energiád van minderre, akkor LELKESÍTED magad a tovább haladásra, akkor egyre nagyobb ÖNBIZALOMRA és BIZALOMRA fogsz szert tenni, nyilvánvalóvá válik számodra is, hogy minden helyzetben EGYENRANGÚ fél lehetsz és vagy is; észreveszed, hogy egyre könnyebb RÁHANGOLÓDNOD magadra és a valós folyamatokra és egyre többször, ill. hosszabb időre tapasztalod meg az EGYSÉG érzését és azt, hogy VAN VÁLASZTÁSOD! – MINDIG!

Ezzel szemben ha, SZEMBESZÁLLSZ, ellenszegülsz a helyzetnek HARAG gerjed bensődben, mely akaratlanul is SÉRTŐDÖTTSÉGhez vezet, és ezen mérges érzések visszahúzódóvá és csendesebbé nyomják bensőnk és ezáltal minket. Ezen negatív minták hatására jellemünk ELLENSÉGESSÉ tesz a környezettel szemben, mely FÉLELMEKET generál bennünk a veszteségekkel kapcsolatosan, melynek hatására BÁNAT és a BŰNTUDAT érzése felerősödik. Korábbi tapasztalataid NEGATÍV hatásaira alapozva pedig a hiedelmeid végett ez REMÉNYTELEN és ELKÜLÖNÜLÉSI érzésekkel teli viselkedést váltathat ki belőled, azt érezve, hogy NINCS VÁLASZTÁSOD! A Múltnak ezek a negatív élményei alakítják ki a jelen idejű felfogásunk alapjait.

Agyunk ugyanis asszociatív módon működik - jelen reakciónk kiválasztásakor az összes eddigi, hasonló szituációt, élményt, azaz emléket és a 'belénk programozott' mintákat is megvizsgálja és figyelembe veszi! Ha azt érzed, hogy bizonyos konfliktus helyzetekben fogalmad sincs miért reagálsz úgy, ahogy, akkor téged is egy régi 'minta' kerített hatalmába. Azaz az agyad (ált. Bal agyféltekéd!) eldönti, hogy az összes eddigi hasonló helyzet, ill. séma alapján mi lenne a legjobb megoldás. Akkor is ezt javasolja számodra, ha a jelen helyzetben se a védelmedet se az épülésedet nem szolgálja már a régi minta alapján 'kikalkulált' viselkedés, azaz csak REAGÁLSZ.

Viszont ma már tudományos tény, hogy agyunk nem tesz különbséget a valóban átélt vagy az elképzelt, ill. a múltbeli és jelenbeli élmények között. A stresszt okozó helyzeteket bármikor megvizsgálhatjuk és megkereshetjük a kiváltó okot! Ezáltal leszünk képesek tudatosan a saját valóságunkat formálni, ami meg tud szabadítani bennünket a korlátozó elképzelésektől, melyek a múltban visszatartottak bennünket.

Itt az ideje tehát, hogy megbízz önmagadban, különben mindig másokat fogsz megkérdezni, mit tegyél, ugyanakkor ellenállva azoknak, akiktől a tanácsot várod.

http://mindenamikineziologia.blog.hu/2018/06/21/egy_szakitas_margojara_992

Életünk során rengetegszer kezdünk új lapot, pontosabban minden egyes nap, de az élesebb váltások, melyek végigkísérik utunk, melyek felforgatnak, átalakítanak helyzeteket a legmegterhelőbbek lelkileg. Az elválás mindig érzelmi zavart okoz, legyen ez tudatos vagy törvényszerű. (iskola, munkahely, lakóközösség…)

Korábbi postjaimban foglalkoztam a döntés, elhatározás és változás témaköreivel, érdemes átolvasni. A szakítás okozta szörnyű érzelmi hullámvasút ugyanis „gyorsabban” is lezárulhat, ha a kilépni szándékozó fél képessé válik egyértelműen, igazi belső eltökéltséggel viselkedni. Vagyis ha nem tesz mást, mint amit mond: a szavaival is ugyanazt fejezi ki, mint a cselekedeteivel. .

• Ha a másiktól nem fogadja el a vádat, hogy egyedül ő a hibás, a kapcsolatuk tönkremenetele miatt.
• Ha a saját felelősségét fölvállalja, de a másikét nem.
• Ha meg tudja fogalmazni, hogy neki mi a fontos és mi nem.
• Ha tudomásul meri venni a saját törekvései létjogosultságát is.

Az elhagyott fél általában nem képes felismerni, hogy mivel járult hozzá, hogy a kapcsolat zsákutcába jutott. Többnyire még sebezhetőbbé válik, de néha az is előfordul, hogy a másik egyértelművé vált viselkedése igazi, mély önismereti változást indít el benne.

Minden ember, minden veszteség egyedi, így a szakítás folyamatát is mind másképp éljük meg, dolgozzuk fel. Egy a közös; senkinek, egyik félnek sem egyszerű. Egy csalódás, mint egy elbukott vizsga az élet iskolájában, javításra az adott személlyel nincs lehetőség, ha nem kommunikáljuk ki időben, az adott helyzetben, őszintén belső igényeinket. A sok apró és mély tüske, mellyel sebeket ejtettünk egymáson, idővel gyógyulnak. Nem zárnám ki azt sem, hogy közös erővel is működik, de sajnos ugyanazok a problémák, melyek miatt korábban beütött a krach, ugyanúgy elő fognak jönni.

Az elengedés során mérlegelnünk kell, hogy minden értünk történik és tán bölcsebb belátnunk, hogy fölösleges bántanunk egymást, ha szerethetjük is, még ha ezt nem is olyan formában tudjuk megvalósítani a realitásban, mint ahogy azt elképzeltük. (közös ház, család, élmények…) Ennek elfogadása és belátása egy kemény folyamat és a feldolgozásban sokat segíthet egy kineziológus, aki fogja közben a kezünk és „mellettünk” áll, megerősít abban, hogy igenis többre, jobbra vagyunk hivatottak és ne érjük be kevesebbel, ne kényelemből és ragaszkodásból adjuk fel kiteljesedésünk lehetőségét és boldogságunkat, hisz belső igényeinket kötelesek vagyunk önmagunk támogatni és nem elnyomni.

Ha túl vagyunk a felismerésen és elfogadáson (hosszabb folyamat, mint ahogy azt képzeljük és nem egyik napról a másikra fog megtörténni), akkor tán még dühösek is lehetünk, akár a másik félre vagy netán magunkra, hogy elvesztegettünk ennyi időt. Ebben a depresszívnek titulált állapotban sem érdemes hosszan lubickolni, mert egy hasonló ego által irányított önmarcangolás veszi csupán kezdetét, csak egy más formában, ami a továbblépést, építkezést szintén nem hajtja előre. Nevezhetjük depresszív állapotnak, de egyszerűen csupán arról van szó, hogy megint nem a hétköznapokban építjük magunk és környezetünk, mostani kifejezéssel élve, nem vagyunk jelen, nem a most-ban vagyunk és áramlunk a flow-al, hanem gondolatok formájában még a régi életet temetjük, kvázi önmagunkat. De kérdem én miért is?

Ha annyira szeretett a másik fél, miért nem szánt több időt arra, hogy megjavítsuk a kapcsolatot, a jó munkához ugyanis idő kell, tartja a mondás is. Egy kapcsolat esetében közös, minőségi idő. Vagy miért nem volt kedvesebb, viselkedett így vagy úgy és sorolhatnám még az elvárásokat, melyek ezekben a kijelentésekben felmerülhetnek, szituációtól függően természetesen, de rég megette a fene, ha a be nem teljesült elvárásaim miatt kesergek, melyeket egy olyan embertől vártam el ráadásul, aki erre önhibáján kívül, de képtelen és el is jutottunk a megoldásig, hogy akkor meg miért is raboljuk egymás idejét?!

Jogosak az elvárásaid? Persze, hogy azok. A Te világképed szerint biztosan és könnyen lehet, hogy a kulturális norma szerint is azok. Na és? Komolyan kérdezem: és akkor mi van? Igazságot keresel a világban? A Te igazságodat? Vagy az abszolút igazságot? Ami mindenkire, mindenhol és mindenkor igaz? Azért, mert ezt Te így gondolod? Ez nem így működik. Különbözőek vagyunk, különböző értékrenddel, különböző tapasztalatokkal, különböző készségekkel és képességekkel, és még egyetlen szót is képesek vagyunk egymástól teljesen különbözően értelmezni, nemhogy egy egész életet. Kapcsolataink minősége alapvetően meghatározza, hogy mennyire érezzük szépnek, teljesnek és szerethetőnek a saját életünket. Ehhez érdemes megtalálnunk azt a társat, akivel a lehető legkompaktabbul, a lehető legkevesebb kompromisszummal tudjuk ezt kivitelezni.

A megoldást egyetlen szóban össze tudom foglalni: elfogadás. Az elvárásaidon keresztül önmagadra rakott lelki terhektől az elfogadás gyakorlásával tudsz megszabadulni. Elfogadod, hogy nem vagyunk egyformák. Elfogadod, hogy mindenki hibázhat (még Te is). Elfogadod, hogy ami más, az nem feltétlenül rossz, csak ha annak fogod fel. És elfogadod azt is, hogy nem muszáj elfogadnod, nem is kell mindenkit megőrizni az életed részeként. Ha eljutsz eddig, úgy gondolom, egy teljesen más aspektusból leszel képes megélni napjaid és kapcsolataid minősége is megváltozik, környezeteddel együtt.