Rég dédelgetett álmom, hogy írni szeretnék. Fiatalabb koromban erre voltak is próbálkozásaim versek és napló formájában,mely a szülők kezében landolt és több, mint 10 évre el is vette a kedvem , hogy ki/leírjam a bennem lévő gondolatokat.
Évekkel később a naplómat ugyan visszakaptam, de az megintcsak elvette a kedvem. A fiatal, lázadó tiniénem megélései, még majd 10 évvel idősebben is kiábrándító volt, elégettem. Kitörölni nem lehet ugyan és nem is szégyellem, de nyomát nem hagynám meg az utókornak, mert nem tartom példaértékűnek. Bár ez is relatív ugyebár...
Mindenesetre, most elhagyom a tollat és papírt, s beállok én is a bloggerek sorába.
Ezt márcsak azért is tartom egyszerűbbnek, mert meguntam, hogy költözéseim során, ameyben életem során már jópárszor volt tapasztalatom, a múltam cipelem, a gondosan megválasztott naplók formájában. Minden év végén körültekintően ügyelve a szín megválasztására, mely azt az évet jellemzi majd, illetve az egyre nagyobb méret, pedig a helyet biztosítja, ami sose volt persze elég. Na most itt ez megszűnik! Végre:) A blogom színeit akár naponta változtathatom - no, ne essek túlzásokba - és a pixeleknek pedig jócskán van hely. Juhé!
Szóval hellosziaszevasztok!